2.Rész

-Mi? Nem történt semmi csak nagyon fárasztó napom volt és kész.! Inkább megyek is lefeküdni. Jó éjt!-Erőltettem egy mosolyt, nyomtam anyu arcára egy puszit majd felsiettem a szobámba.

-Miért? Miért mentem bele a találkozásba Drakel olyan hülye vagyok.-dühöngtem.

Kinyitottam a szekrényem, kivettem a kedvenc pizsamámat és a zuhanyzó felé vettem az irányt. Ahogy végeztem elterültem az ágyamon, el is aludtam volna ha nem csörren meg a telefonom nehezen de rávettem magam hogy elkússzak az éjjeli szekrény tetején heverő telefonig.

„Hova az istenbe tűntél? Jól otthagytál köszönöm.”

-Istenem! el is felejtettem Cat!- nyomtam a fejem a párnába.

Nincs most energiám elmondani a történteket meg úgy is csak levenné a fejem, hogy ő megmondta. Ahogy összejöttem Drake-el azóta folyton rágja a fülem, hogy egy szemétláda, csak én nem veszem észre a szerelemtől.

És igen most már rájöttem én is.

Éber álomba merültem amikor egy hangos ajtónyitódásra és hirtelen lámpaoltásra kaptam fel tekintetem.

Harry komoly de mégis aggódó arca hajolt felém.

-Mikor akartad mégis elmondani, hogy egy tuskó fasz mit csinált veled Tori!?

-De ezt te honnan tudod?- kérdeztem halkan

-Beck autójában maradt a pulcsid és behozta ..mindent elmondott-Hajtotta fejét tenyerébe majd idegesen hátrasimította göndör fürtjeit.

-Harry én ..-próbáltam belekezdeni de nem ment erősebbek voltak a feltörő könnyek amiből zokogás lett.

-Tss! Tss..semmi baj itt vagyok senki nem bánthat hallod-hajtotta fejemet a vállára és ölelt át.

-Én csak szakítani akartam vele..-kezdtem bele a mondandómba. -Az elején még olyan aranyos srác volt, de ahogy telt múlt az idő egyre erőszakosabb lett. Többet akart de én még ezt nem..nem vele és nem most.

-Kitekerem a nyakát! Hol lakik!? Mondjad a címét!-szorított erősebben Harry a haragtól.

-Nem! Harry ne csinálj semmit ne keveredj bele kérlek!

-Testvérem vagy még jó hogy beverem a képét! Mondjad!-Sötét tekintete megrémített.

-Nem! Hagyj inkább aludni nem vagyok már kisgyerek meg tudom oldani a saját problémáimat a segítséged nélkül is!-emeltem fel a hangom.

-Ez nem maradhat így Tori fogd már fel! Az az alak ki tudja mire képes! 2 nap és vissza kell mennem a srácokhoz nem hagyhatlak így itt!

Akár mennyire fáj, de igaza van fogalmam sincs, hogy mit tudnék tenni ellene.

-Majd megoldjuk..-húzódtam vissza a takaróm alá.

Harry egy utolsót pillantott rám, leoltotta a lámpát és óvatosan becsukta az ajtót.

/Harry szemszöge/

A reggeli napfény sugara melegítette vállamat. Jó végre itthon. Nincs rohanás csak pihenés és végre a családommal lehetek ez benne a legjobb, bár a Torival történtek nagyon aggasztanak. Nem lehet könnyű neki, tudom milyen anya keveset van itthon a munkája miatt. Apukánk pedig pár éve meghalt. Amikor még nem változott meg az életem többször volt olyan hogy napokat voltunk itthon egyedül, de ezt mindig jól viseltük.

Azóta ha anyának el kell utaznia Tori a keresztanyjánál van aki nem éppen egy szórakoztató ember. Ahogy elmélyedtem gondolataimban észre sem vettem a beosonó alakot.

-Kelj fel Tarzan!!- Ugrált az ágyamon Tori majd hozzám vágott egy párnát. Igen az én húgom nem tud már olyat csinálni amin megtudnák lepődni.

-Nem hogy hoztál volna nekem reggelit ha már így rám törsz – dugtam a fejem a hozzám vágott párna alá.

-Óó feleségül ne vegyelek? Anya már csinálja a reggelit told ki a segged!- rántotta le rólam a takarót kuncogva.

-Megvárom még behozod-mosolyogtam elégedetten.

-Igen? -Fogta meg a lábam és kezdet ki húzni az ágyamból.

/Tori szemszöge/

Annyira hiányoztak már a reggeli hülyülések Harry-vel nem tudtam kin letölteni itthon az energiámat.

Sajnálom hogy már holnapután vissza kell utaznia.

-Mit szólnál ha ma elmennénk a... tudod mit legyen meglepetés!- hozta fel az ötletet Harry miközben tejszínhabot nyomott a gofriára.

-Hmm..benne vagyok akkor 20 perc és indulhatunk- Mosolyogtam és indultam fel a szobámba.

-20 perc múlva udvarhölgyből hercegnő lesz? -nevetett hülye poénján.

-Hahaha ennyire vicces ne legyél- Válaszoltam gúnyos mosollyal.

40-45 perc múlva már a helyszínen parkoltunk.