1.Rész

-Engedj el!-ordítottam de semmi sem változott az erős kezek csak jobban szorították karjaimat.

-Mit képzelsz magadról te ribanc? Az enyém vagy megértetted?-Súgta fülembe összeszorított fogakkal a barátom Drake.

-Nem! Én ezt nem akarom engedj el kérlek.-Fakadtam sírva és egy erélyes mozdulattal kitekertem csuklómat kezei közül, majd a táncoló tömeg közé siettem hogy megtaláljam a kijáratott és a barátnőmet Cat-et.

Éreztem hogy követ ezért nem törődtem az emberekkel csak lökdöstem és furakodtam hogy el tudjak menekülni. Kifutottam a szórakozó helyből, és

egy dohányzó jó kedélyű fiú banda előtt találtam magam.

-Beck!?-léptem közelebb egy ismerős alakhoz.

-Tori? Hát te ilyen későn mit keresel itt?-Tekintete elkomolyodott ahogy végignézett könnyekkel borított arcomon.

Beck a bátyám Harry egyik legjobb haverja és az én őrző angyalom nem tudom hogy, de mindig ott van ha segítségre van szükségem.

-Kérlek vigyél haza könyörgöm!-Ahogy ezt kimondtam egy erős rántást éreztem hátulról a hajamon majd egy nagy pofont amitől a falnak estem... utolért.

-Normális vagy ember!? -lökte el tőlem Beck.

-Fogd be a pofád és haladj a dolgodra!-hangzott az erélyes válasz de ekkor egy durva ütés hangját hallottam. Drake teste hullott földre előttem.

-Kérlek Beck hagyd nem éri meg! Könyörgöm menjünk!-fogtam meg karját és próbáltam elhúzni a helyszínről. Nehezen de beültünk az autóba és elhajtottunk.

-Tori nem értelek te nem vagy olyan, aki akár egy szóra is leáll egy ilyen fiúval.-törte meg a csendet Beck.

-Tudom, csak ..

-Csak!?

-Ajj Beck te ezt nem értheted..csak vigyél haza -bújtam az ablak felé szipogva.

A házunk elé érve pillantásom megakadt egy fekete autón ami sehonnan sem volt ismerős. Ki lehet nálunk? Anyu nem szólt, hogy vendéget várnánk.

Ahogy beléptem a lakásba egy jó ízű nevetés hangja fogadott. Ez a nevetés, ez a hang Uram Isten el sem hiszem, hogy ő az Harry hazajött!

Mindent eldobtam a kezemből és a hang felé rohantam és igen igazam volt a bátyám ült a kanapén Anyuval nevetgéltek.

-Úristen Harry!!-ugrottam ölébe és ahogy csak az erőm bírta szorítottam ölelésemben.

-Meglepetééés!-ölelt vissza nevetve.

-Te bolond azt hittem hogy már soha többé nem jössz haza.-Álltam fel

-Tudod hogy sosem hagynálak el titeket csak nagyon sok a munka és nem lehetek egyszerre két helyen bármennyire is szeretném.

-Az én csillagom! Tényleg örülök hogy haza jöttél még ha csak egy kis időre is- Pacskolta meg Anya Harry arcát majd felém fordult.

-Tori kislányom mi van veled? Történt valami?- Fogta meg két vállamat.

-Minden oké. Miért?-lepődtem meg. Honnan tudhatja?

-Kincsem az Anyád vagyok látom rajtad! A szemed is be van vörösödve meg dagadva. Te sírtál!

Nem szólaltam meg csak csendben néztem magam elé.

-Tori??- törte meg figyelmemet Harry rekedtes hangja.